Érthetően más igényekkel rendelkeztek az európai, a végtelen országutakkal bíró amerikai, vagy a szuperracionálisan gondolkodó, takarékos és a biztonságot fő szempontnak tartó Japán motorkedvelők. Mindezen igények a műszaki tartalom mellett a „külcsínyben” is megjelentek; például az Amerikában közkedvelt nagyobb hengerűrtartalmú VT-k külső kialakításán több volt a króm, és egyéb, az amerikai ízlés szerinti design-elem. (Természetesen ebben a Honda amerikai designerjei is nagy szerepet vállaltak, kielégítve ezzel a szabad világ motoros igényeit.)

Az európába szánt modellek kissé „takarékosabbak” voltak pl. a króm tekintetében, a kipufogók zajszintje minimális volt, a váz és a motorblokkok alumínium alkatrészei általában durvábban polírozott, majd szinterlakkozott állapotban kerültek az európai kereskedésekbe, a krómozás helyett.

A japán belső piacon főleg a kisebb hengerűrtartalmú modellek, (NV 400, VLX 400) jeleskedtek, a könnyebb kezelhetőségük, fő biztonsági szempont volt náluk. Érdekes fantázianevekkel is illették őket az adott kontinensen; Amerikában az Aero, Spirit, Sabre, Fury neveket adtak a különböző kategóriájú VT-knek VTX-eknek, míg Európában „csak” a betűjelzést használták, (C2, C3, C4, 1300 CX stb.) Talán egyedül a VT 750 DC kapta meg a dögös Black Widow nevet, szemben az amerikai kivitelű 750 Spirit-tel.

Japánban is érdekes neveket adtak az ottani VT és NV modelleknek, mint például a Steed, vagy Shadow Slasher. Jómagam is találkoztam olyan Japán belpiaci VT 400-zal, ami megtévesztésig hasonlított a 750 C2-re. Amiben külsőre különbözött, az a krómozott motortest volt, illetve a próbakör alatt tapasztalt, érezhetően kisebb teljesítmény. (A durva az volt, hogy ez egy eladó motor volt, és a tulaj 750-esként árulta. Szerencsére le tudtam olvasni a hengertalpba öntött valóságos lökettérfogat adatot,(398 ccm) így elállva az üzlettől, a potenciális vásárló meg lett kímélve a csalódástól…)

Rendkívül izgalmas modellek még a kisszériás amerikai kivitelű Shadow-k és VTX-ek. Itt külön említeném az 1.1-es Spiritet, a növelt teljesítményű, kétoldali kipufogóval ellátott 1.1-es Tourert, és a még ritkább, fekete-zöld színben kiadott 1.1-es CT-t. A VTX-ek közül az 1.8-as Retro különböző altípusai kápráztatták el a tengerentúli vásárlókat. Az újabb 1.3-as VT-k, amik a Fury-n túl is rejtenek izgalmakat; az az Stateline és Interstate. (Ez utóbbi társulat, az Interstate amerikai tervezői már több évtizede nagy hatással vannak az USA piacon kínált Hondákra, remekül felszerelt motorok kerültek ki a kezükből, lásd Honda Goldwing Interstate, Valkyrie Interstate stb.)
A legendás Japán roadster a VRX 400 újkori középkategóriás verziója a 750S, a tengerentúlon retro trikolor színváltozatban jelent meg, és itt RS-nek hívják. És végezetül emlékezzünk meg, még egy kisebb kategóriás modellről a VLX Steed-ről is, melyet Japán mellett Amerikában is kedvelnek, olyannyira, hogy itt még springer villával is szerelték ezt, persze csak kis szériában.(VLS)
Remélem, hogy a jövőben is hasonlóan sokszínű marad a VT Shadow motorcsalád a különböző kontinensekre szánt modellekkel és hozzánk Magyarországra is eljut a szériadarabokon túl egy-egy kuriózum is.

Üdv: A.Á.